Kőrösi Csoma Társaság

Magyarországon mindig ritka kincs volt az arab nyelvvel kapcsolatos információ, igazi nyelvkönyv, vagy arab nyelvtan pedig alig-alig jelent meg az évszázadok során. Pedig az arab nyelv, mint a sémi nyelvcsalád tagja, a héber mellett mindig oktatott nyelv volt a teológiákon, a II. Világháború után pedig fokozódott az érdeklődés az átlag emberek körében is az arab nyelv iránt. Évszázadokon át latin, majd német nyelvkönyvből tanították az arabot, mígnem a XIX. sz. vége felé született két, nem túl eredeti nyelvkönyv magyar nyelven. Az egyik a pesti egyetemi tanszék első vezetője, Hatala Péter tollából, a másik Kanyurszky György tankönyve. Természetesen mindkettő a régi, un. klasszikus arab nyelvet tanította. Ezután közel egy évszázadig semmi nem jelent meg, mígnem 1957-ben és 1958-ban a József Attila Szabadegyetem fiatal tanára, Boga István rendkívül nehéz politikai és technikai körülmények között gyors egymásutánban három arab nyelvkönyvet is megjelentetett. Ezek a teljesen eredeti szellemű, és minden előzmény nélkül íródott modern nyelvkönyvek a mai irodalmi arab nyelvet tanítják. A szerző azonban nem elégedett meg ennyivel, hanem teljes körű kultúrtörténeti ismeretanyagot kívánt nyújtani, nemcsak az arab tanszövegeken keresztül, hanem a kiegészítő magyar nyelvű történeti és irodalmi tanulmányok révén is. Akik az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején kezdtük arab tanulmányainkat és ma is az arab nyelvvel foglalkozunk, mind ezekből a csodálatos jegyzetekből tanultunk, és máig is nosztalgiával emlékszünk vissza rájuk. Az I. kötet elvesztései például máig is fájó emlékem: az 1970-es évek elején egy Irakba készülő magyar nagykövet kérte kölcsön tőlem e ritka kincset, és elfelejtette visszaadni... Most hogy Boga István úgy döntött, hogy egy kötetbe fogva újra közreadja egykori jegyzeteit egy újabb nemzedék ismerheti meg és szeretheti meg e könyveket, és rajtuk keresztül az arab nyelvet és kultúrát.