A borászati kémia az élelmiszer-kémia, illetve az éllmiszer-biokémia speciális részterülete. Elsőrendű feladata a szőlő, illetve a must mint alapanyag, valamint a bor mint végtermék kémiai összetételének vizsgálata, továbbá azoknak a bonyolult folyamatoknak a tisztázása, melyek során egy gyümölcsléből - a mustból - összetételében, technológiai viselkedésében és hatásában merőben más, új "anyag" a BOR keletkezik.
Ilyen értelemben tehát a borászati kémia meglehetősen analitikaigényes, eredményei egyenes arányban állnak az élelmiszeranalitika fejlődésével. A borászati kémia sohasem öncélú, eredményei minden esetben a technológia jobbítását kell, hogy célozzák, amelynek végterméke a szőlő értékes anyagait az adott kor ízlésvilágának megfelelően megőrző, az erjedés és az érlelés során keletkező új összetevőkkel kiegészítő BOR.
Kállay Miklós közel 40 éves kutatói, oktatói tevékenysége folytatása annak a nemzetközi borkémiai trendnek, melyet hazánkban a 60-as években Ferenczi Sándor munkássága alapozott meg.
A Borászati kémia szerves része annak a trilógiának, amelyet Eperjesi Imre: Borászati technológia és Magyar Ildikó: Borászati mikrobiológia című munkája alkot. Reményeink szerint nemcsak a felsőfokú tanulmányokat folytatók, de a szakterület művelői számára is hasznos lehet.