"Csipike egész nap nem mozdult ki az odújából. Dühös volt. Haragudott Madárra, Nyúlra, Sünékre, a Vadméhekre, Vadmalacra, haragudott Gyöngyvirágra, amelyik nélküle is illatozni merészel. Haragudott az egész Erdőre. - Így jár, aki jó és kedves. Megkaptam a magamét. No, de lesz ez másképpen is. Eddig és netovább! Ez, hogy eddig és netovább, nagyon tetszett Csipikének. Csak azt nem tudta még, mi legyen a netovább után. Ült-ült és törte a fejét. Egyszer csak a homlokára ütött. - Megvan! Netovább után gonosz leszek. Példátlanul gonosz. Valami rettentően gonosz."