Hetven évvel a búr háború után a rasszista Dél-Afrikai Köztársaság közepén még mindig ott szunnyadozik egy ottfelejtett angol kisváros, ahová az angolok iránti merő rosszindulatból parancsnoknak neveznek ki egy kóros anglomániában szenvedő, a pályájára viszont teljességgel alkalmatlan rendőrtisztet. Van Heerden parancsnok sem magát, sem (főleg) senki mást nem kímélve lát hozzá egy, a szemében nem is gyilkosságnak számító gyilkosság eltussolásához: az egykori brit kormányzó unokája, a hetvenéves Miss Hazelstone nyolc évi folyamatosan elkövetett élvezetes fajgyalázást elkövetően édesapja elefántölő puskájával lőtte közönséges szerelemféltésből szó szerint cafatokra a további szolgáltatást megtagadó zulukaffer szakácsát. Ha az eset nyilvánosságra kerülne, esetleg vérszemet kaphatnának az ország minden fehér családjánál ott szolgáló zulu szakácsok, véli a rendőrparancsnok, a szerelmében csalódott anyóka viszont minden áron bíróság elé akar állni. Ebből az alaphelyzetből indul a kortárs angol irodalom legszórakoztatóbb szatírája, amely egy csapásra biztosította Tom Sharpe számára a világhírt és az egykori rasszista dél-afrikai rezsim tartós rosszindulatát.