Zoey azt hitte, sikerült végleg megszabadulnia Kalonától és Neferettől, de tévedett. Bár Tulsában béke honol, ellenségei már egy lépéssel előtte járnak: Nüx Tanácsa elé járulnak, hogy a vámpírvilág vezetőit is maguk mellé állítsák. Így hát Zoey-nak és barátainak nem marad más választásuk – nekik is Velencébe kell utazniuk, hogy megakadályozzák a katasztrófát. Stevie Rae azonban nem tart velük, Tulsában marad, hogy megpróbálja rendezni sötét titkait, melyek lassan felemésztik…

És akkor megszólalt.
– Ó, Istennő, ne! Ne tedd ezt velem!
Kalona hangja volt az, és ahogy meghallottam, legszívesebben üvöltve próbáltam volna kiszabadítani magam az öleléséből, de nem voltam ura a testemnek, és a szavak, amelyek kibuktak a számon, nem az én szavaim voltak.
– Cssss, ne ess kétségbe. Itt vagyok veled, szerelmem.
– Csapdába ejtettél! – Vádló hangja ellenére még erősebben szorított magához, és felismertem a hideg szenvedélyt halhatatlan ölelésében.
– Megmentettelek – válaszoltam idegen hangon, és a testem egyre jobban hozzásimult. – Te nem erre a világra születtél. Ezért voltál itt olyan boldogtalan, olyan mohó.
– Nem volt más választásom! A halandók ezt nem érthetik.
Átöleltem a nyakát. Ujjaim beletúrtak puha, sűrű hajába.
– Én megértelek. Nyugodj meg, és maradj itt velem. Felejtsd el ezt a szomorú nyughatatlanságot. Majd én megvigasztallak.
Még mielőtt megszólalt volna, éreztem, hogy beletörődik a helyzetbe.
– Igen – suttogta Kalona. – Beléd temetem szomorúságomat, és végre megszabadulok ettől az emésztő vágyakozástól.
– Igen, szerelmem, hitvesem, harcosom… igen…
Ez volt az a pillanat, amikor teljesen azonosultam A-yával. Nem tudtam volna megmondani, hol ér véget az ő vágya, és hol kezdődik az én lelkem. Ha volt is választásom, nem akartam élni vele. Csak annyit tudtam, hogy végre ott vagyok, ahol lennem kell – Kalona karjában.

Az Éjszaka Háza-sorozat hatodik kötete új, ismeretlen tájakra csábít, hol olyan kalandok várnak rád, melyekre álmodban sem gondoltál volna!